A VONESZO nagykövetei általában valamilyen rájuk jellemző tevékenységgel gyűjtenek adományokat az alapítvány számára. Megkötés nincs, lényeg, hogy hitelesek legyenek az adott tevékenységben. Fogarasi Zengő és Vadas Gellért, avagy Zeze&Gege azt vállalta, hogy 4 héten át tartó közös főzéssel kampányol a VONESZO-ért, ami számukra is igazi kihívást jelent.
Azonnal nagykövetként csatlakoztatok a VONESZO-hoz?
Zeze: Én nem. 4 évvel ezelőtt kezdtem el önkénteskedni a szervezetnél: először a zsoboki gyermekotthonba mentem segíteni. Innentől kezdve pedig egyre több programba bevonódtam. Nagyon szerencsés időszakban érkeztem az alapítványhoz, mert akkor kezdett egyre több terület felé nyitni. Másik szálon is kötődöm a VONESZO-hoz, ugyanis a volt szakkollégiumommal (Szent Ignác Jezsuita Szakkolégium) egy álarcosbálunk keretében gyűjtöttünk adományt az Alapítványnak. A VONESZO-nak köszönhetően, egy kurzus keretében jobban megérthettük egyetemistaként, mi is az a társadalmi felelősségvállalás, hogyan tudunk jól segíteni.
Gege: Én nagykövetként csatlakoztam. Három emberen keresztül kapcsolódom a VONESZO-hoz: az egyik Zengő, a másik a Zsóka, a harmadik pedig a bátyám, Ádó (aki szintén nagykövet). Számomra viszonylag hirtelen jött az ötlet Zsókától, hogy legyünk mi is nagykövetek. Aztán jöttek az e-mailek, majd szeptemberben a nagykövet találkozó.
Ekkor már megvolt, hogy milyen kihívással gyűjtötök pénzt a VONESZO-nak?
Zeze: Akkor még egyáltalán nem tudtuk, hogy milyen témával kampányoljunk. Volt egy olyan pont, amikor Zsóka is azt mondta, látja mennyi területen kell helyt állnunk, és nem biztos, hogy belefér még ez is az életünkbe.
Gege: Végül jött egy teljesen random ötlet, mégpedig az, hogy főzzünk. Hiszen főzni úgyis kell, és fejlődnünk sem ártana ezen a téren.
Zeze: Igen, önmagában már az is kihívás, hogy együtt főzzünk, mert még a krumplit is teljesen máshogy vágjuk fel.
Hogyan húztátok fel a főzést a VONESZO-ra?
Zeze: Ez nehezebb volt, mivel a legtöbbnagykövet általában nem rendhagyó kihívásokat választ – például futnak, kerékpároznak, kilométereket teljesítenek. Szerintem ezek jóval konkrétabbak, mint a főzés. Ugyanakkor fontos volt, hogy valahogyan összekapcsoljuk a kihívásunk témáját a VONESZO-val. Így jött az ötlet, hogy az alapítvány 4 alapértékére húzzuk fel a 4 hetes főzésünket, ami a személyesség, kiszámíthatóság, rendszeresség és a fejlesztés. A személyesség hetén röviden megosztottam, hogyan kapcsolódom a VONESZO-hoz. A rendszeresség heténél pedig meghívtuk Vitéz Bandi és a lányait, amivel azt is be szeretnénk mutatni, hogy az alapítvány életében rendszeres a kapcsolattartás, az odafigyelés és a segítségnyújtás.
Gege: Próbáljuk érdekessé tenni a kampányt: például 2000 forintos adomány felett az adományozó megkapja az elkészült ételek receptgyűjteményét; vagy közös főzést szervezünk Bandival; a főzés közben készült fotókat, rövid videókat pedig kitesszük a social media felületeinkre; receptjavaslatokat várunk, és sorsolással döntjük el, mit főzzünk.
Az egyik nagykövet találkozón arról beszélt Zsóka, hogy az egyes kampányok során is mindig vannak felívelő szakaszok és hullámvölgyek is. Ti most hol tartotok?
Gege:Alapvetően még a felívelő szakaszban járunk, lelkesek vagyunk és a magunknak kitűzött célok mentén haladunk.
Zeze: A személyes beszélgetésből is lehetne több. Már az indulás hetén megfogalmaztuk a céljainkat, mi a VONESZO üzenete, de csak most jutottam el odáig, hogy ne csak Messenger üzenetben küldjem el a családnak és barátoknak az adományozó felület linkjét, hanem személyesen is elmondjam nekik, miért fontos ez a kampány számomra.
Hogy áll az adománygyűjtés?
Zeze: Egyelőre csak az küldött, aki látta a posztokat, és valamennyire ismeri a VONESZO-t, ezért ez meg is látszik a befolyt adományok összegén.
Gege: Létrehoztunk Instagramon egy külön oldalt, amit még nem követnek sokan. Az ottani sztorik csak azokhoz jutnak el, akik ezt követik. Megosztjuk a saját Facebook oldalunkon is a posztokat, de sajnos nagyon alacsony az elérések száma.
Zeze: Az mindenképpen a kampány javára válhat, hogy azok az emberek, akik Facebookon vagy Instán követnek minket, tudják, hogy mennyi segítő területen jelen vagyunk; ezért talán nem éri meglepetésként őket az adománygyűjtő kampányunk sem.
Miért épp ünnepi ételeket főztök a kampány során?
Zeze: Figyelemfelhívásnak szántuk ezt, hiszen a hátrányos helyzetben lévő gyermekeknek vagy az őket gondozó nevelőknek egyáltalán nem evidens az a klasszikus vasárnapi ebéd, amit együtt töltünk a családdal. A Kamasz Kalandos beszámolókból is kiderül, hogy milyen sokat jelent az az alma vagy hamburger, amit a szerdai alkalmakon kapnak. Szerettünk volna kicsit provokatívak lenni egy olyan világban, ahol hajlamosak vagyunk természetesnek venni, hogy étel kerül az asztalra.
(Megjegyzés: az interjú a kihívás 2. hetében készült)