„Szeretetet, figyelmet adok magamból ezeken az alkalmakon”
Sás Mirjam 2021-ben volt végzős gimnazista. A pályaválasztás kapcsán merült fel benne, hogy kipróbálja magát önkéntesként, hiszen így azelőtt kiderülhet, alkalmas-e a segítő hivatásra, mielőtt belekezdene pszichológiai tanulmányaiba. Mira azóta nemcsak önkéntesként és nagykövetként, hanem operatív munkatársként is dolgozik a VONESZO-ban.
Miért épp a VONESZO-nál kezdtél el önkénteskedni?
Mira: Alapvetően egy empatikus, érzékeny ember vagyok, a határmeghúzás nehezebben megy, ezért volt bennem egy dilemma, hogy bírni fogom-e a pszichológusi létet. Ekkoriban láttam Zsóka posztját a VONESZO-ról, és kiderült, hogy önkénteseket keresnek a Kamasz Kalandba (még nem volt neve a projektnek, annyit lehetett róla tudni, hogy ez egy családok átmeneti otthonából érkező kamaszoknak szóló önismereti program). Úgy éreztem, szívesen részt vennék a projektben, így csatlakoztam a VONESZO önkéntes csapatához.
Milyen szerepet vállalsz a Kamasz Kalandban?
Mira: Ezek művészetterápiás alkalmak, amin mi is ugyanúgy részt veszünk, ahogy a gyerekek, akik beavatnak minket az életük történéseibe. Ahhoz, hogy figyelemmel és bizalommal teli legyen a légkör, szükséges az önkéntesek jelenléte. 12-17 éves korban lévő kamaszokról van szó, akiknél egyébként sem evidens a figyelem, de amikor berobbannak suli után fáradtan, frusztráltan, akkor ez még nehezebben megy nekik. Olyan közegből érkeznek, ahol sokszor egy jó szót sem kapnak, nem figyelnek rájuk, ezért nem is tanulják meg, hogyan kell figyelni. Az önkéntesek úgy hígítják a csoportot, hogy valódi odafigyelést mutatnak nekik.
Októbertől májusig kísértél egy csoportot. Milyen változást tapasztaltál a kamaszokon?
Mira: Az átmeneti otthonban sokkal több időt töltenek a testvéreikkel, a szüleikkel, vagy az iskolában, míg velünk csak heti másfél órát. A változás lassú folyamat, mégis vannak reménykedésre okot adó történések. Idén például a tavalyi csoportból egy lány elbüszkélkedett azzal, hogy a nyáron megtanulta kezelni az indulatait. Ez egy igazi sikerélmény! Már megérte eljárnom szerdánként a csoportba. Az önkéntesek és a trénerek között volt egy komoly beszélgetés még az első napon arról, hogy ezeknek a gyerekeknek nincsenek jó mintáik, mert fizikális vagy verbális bántalmazást szenvednek el az otthonukban (vagy talán mindkettőt), esetleg tanúik a családon belüli bántalmazásnak. A haverja is bármikor megverheti, ha épp rossz napja van. Sosincs nyugalmuk, ezért önmagában az sokat segít, hogy hetente másfél órán át valódi figyelmet kapnak, más mintát is látnak, mint amit az otthoni környezetükben.
Mi, önkéntesek is sokat kapunk ezektől az alkalmaktól. Nem úgy élem meg ezt a folyamatot, hogy megfeszülök, vagy, hogy mennyire jó ember vagyok, hogy segítek, hanem egyszerűen én is feltöltődöm a társaságukban. Ugyanakkor nehéz is látni a sorsokat, de van egy határfelállítási stratégiám: teljes jelenléttel vagyok ott, de otthon muszáj elengednem a Kamasz kalandon történteket. Pihenek, teázom, és persze a VONESZO-nál lehetőség van arra is, hogy átbeszéljünk mindent. Megtanultam, hogy szeretetet, figyelmet adok magamból ezeken az alkalmakon, és nem szabad a lelkemre venni, hogy nem tudok még többet adni. Ezek az én határaim és lehetőségeim.
Ez azt jelenti, hogy készen állsz a segítő hivatásra?
Mira: Elkezdtem a pszichológia alapszakot, és egyelőre még nincs sok köze a gyógyításhoz: az első év még a biológiáról és a statisztikáról szól. Nyilván ezek a tárgyak is szükségesek, de már alig várom, hogy végre pszichológiát tanulhassak.
Így támogathatod a Kamasz Kaland Fejlesztő Alkalmainkat
VONESZO Alapítvány
Unicredit BANK: 10918001-00000084-50800003
Támogatási szintek:
8.000,- 1 gyermek 1 alkalmának ráeső költsége
80.000,- 1 szerdai Kamasz Kaland alkalom teljes költsége
230.000,- 1 gyermek egy tanévnyi Kamasz Kalandjának költsége
1.500.000,- 8 gyermek nyári Kamasz Kaland napközis táborának költsége
Közlemény: „Kamasz Kaland”
Köszönjük!