A Szentendrei Ferences Gimnáziumba látogatott szakmai vezetőnk, alább az összefoglalója.
„Örültem, hogy Bécser Róber igazgató Úr és lelkes kollégái felkértek erre a nemes feladatra, hiszen egykoron magam is oda jártam, igaz két és fél év után távoznom kellett az intézményből. Erről is meséltem a fiataloknak.
Előadásom címe „az én szociális munkám” volt. A felkérés azért érkezett, mert a gyermekek nekilódulnak a60 órás kötelező önkéntességnek, és szeretnék a tanárok, ha ezt felvezetnénk nekik.
Szociális munkásként fontos, hogy a személyiségünkkel dolgozunk, ezt szerettem volna már az alkalom elején közelebb hozni a fiatalokhoz. Másfél óra alatt nagyon keveset lehet átadni, éppen ezért a bevezető egy óra inkább rólam, a múltamról szólt. Meséltem a csapongó életemről, az éjszakázásokról, a bulikról, az alkoholról és a szerelemről.
Szépen lassan elérkeztünk a szászvárosi éveimhez, ugyanis 2008-ban úgy döntöttem, hogy vége a léha életnek.
Elég nagyra nyíltak a szemek. (Később kérdeztem a tanárokat, az egyikük ezt mondta: „végre hallottak egy igazi tanúságtételt”) Ezt követően átfontam beszédemet a szakma iránti szeretetemre, arra, hogy valójában ez vezetett engem a szociális munkára és arra, hogy végre tudatos, viszonylag normális életet éljek.
A szociális munka ágazatai, a szakma hivatása/küldetése is szóba került. Meghatároztuk magát a az emberekkel való munka lényegét. Nagyon izgalmas volt, hiszen a fiatalok egy-egy szavazásra is nyitottak voltak. Az egyik, amit szavazásra bocsájtottunk az az volt, hogy az önkéntes munka az ingyen munka-e vagy sem. Illetve beszélgetünk arról is, hogy mitől lehetnek rokonságban.
Beszéltünk a legnagyobb veszélyről, melyet úgy hívnak, hogy „kiégés”. Erről írtam a szakdolgozatomat is, de nyári hónap lévén, nem mentem bele a részletekbe, hiszen a fiatalság láthatóan a történeteimre volt nyitott.
Nem tudom átadni azt a csodát, ami ezen a napon történt, annyira jöttek velem a fiatalok, hogy nagyon belelendültem, és sok történetet meséltem. Nevettünk, kérdeztek, szavaztunk, vitáztunk. Nagyon jó volt együtt.
Ha szeptemberben újra hívnak, akkor igent fogok mondani.
Vitéz András Gyula „Bandi” /2018. június/”